Csajszi

Úgy volt, hogy nem fogok ide írni, de most mégis.

Mostanában nem búcsúzkodik tőlem fél órán keresztül, csak kapok egy futó csókot és elköszön. Semmi olyan, hogy este találkozunk Csajszi (régen így szólított) vagy mikor érsz haza. Semmi. A nagy Semmi. Így nagybetűvel.

Lassan, de biztosan egy világ omlik össze bennem. Nem szabadna sírnom, de mindig kitör belőlem. Főleg akkor, mikor „semmibe” vesz. Ha hazaérek, akkor is csak egy futó csókot kapok, aztán visszafordul gépezni. Két dolog van, amiért úgymond „rajong”: az egyik a számítógépes játék. Órákig vagyunk úgy egy szobában, hogy ő játszik én meg nézem a hátát. Néha amikor eszébe jutok, akkor kapok egy simogatást. A másik a munkája és vele együtt a munkatársai. Amióta ennél a cégnél dolgozik kifordult magából. Csak a munka. Meg persze a kollégák. „Ezt csináltuk bent vagy ezt néztük meg a kollégákkal”. Velem meg semmi. Előtte is játszott, de nem volt ilyen egyértelmű. Akkor még egy kis simogatással el tudtam „csalni” a gép elől. Ma már, ha egy szál semmiben állok előtte, az se érdekli. Keresztülnéz rajtam, mint aki nincs is ott. Ez nagyon fáj. Régebben volt olyan nap, hogy 6-7 sms-t is kaptam tőle. Most örülök, ha egyáltalán visszaír. De arra van ideje, hogy bent is ránézzen az összes olyan játékra, amit neten keresztül játszik. Egy sms-t is pont addig tartana megírni, amíg betölti és frissíti azt a 3-4 megszokott játékát. Sajnálom, ha csináltam vagy mondtam valamit, amivel megbántottalak. Nem volt szándékos :(Bár néhányszor előfordult, hogy egy-egy megjegyzésével vagy tettével megbántott és ez fájt nekem. Tudom, hogy közben pedig szeret. De most nem tudom, hogy mit/mire gondol. Rossz, hogy már nem én vagyok számára a „tökéletes”. Rossz, hogy néha az tudja a legfájdalmasabb sebeket ejteni, akit a legjobban szeretünk. És ez viszont is igaz. De ez nem egy szándékos dolog. Ez csak úgy jön. Jön magától. Sajnos :(

Szeretnék megfelelni, tökéletes lenni, hogy boldoggá tehessem. Tudom, hogy nem vagyok tökéletes. Én is hibázok. Sokat. Próbálok tanulni a hibáimból, de néha még most is újra meg újra elkövetem ugyanazt.Ha nem látom egy napig, beleőrülök. Aggódom és éjjel aludni sem tudok. Szeretek vele lenni (bár ez most egyre fájdalmasabb), imádom átölelni, annyira finom és puha és …. és szeretem szeretni. És most megint sírok.

Utálom, mikor mindenki azt kérdezi: na mi van veletek? Mesélj már. Ilyenkor arra gondolok, hogy most megnyerem a lottón a főnyereményt és veszek egy lakást (bár ezt jobban szeretném Vele megtenni) és elköltözök. Csak hogy ne zavarjon senki. Azt csinálhatnám/csinálhatnánk, amit akarok/akarunk. Talán ... Igaz néha jobb egyedül. Amikor senki nem nyaggat, nem kérdez semmit.

SZERETEM! Az életem is odaadnám érte. És bármit feladnék miatta, ha kéri. Próbálok megfelelni, de nem tudom, hogy sikerül-e. Nem szeretném elhagyni. Szeretném, ha Ő is újra ezt érezné. Ő jelent nekem MINDENT! Ha Ő nincs, akkor most nem itt tartanék, ahol most tartok.

Ő vitt a jó irányba.

Dühös vagyok.

A világra. 

És Magamra.