Tudom, amit írok nem tünik elég, hogy is mondjam, "megfontolt" tájékoztatásnak. Kicsit csapongok, egyik témából a másikba. Ez nem a legjobb. Ugyanis próbálok rendet tenni a gondolataimban, de jelenleg sajnos valahogy nemigazán jön össze.
Egyik nap ez, a másik nap az. De most csak erről a két témáról tudok írni. Tamás és Lázár (kicsi vizslám). Másról nem. Jelenleg képtelen vagyok más témát felhozni. És ez egy jó darabig így is lesz. Na nem azért, mert nem tudnék másról írni, hanem mert ezen a 2 dolgon nem látok túl.
Az egyiket azért, mert most szerettem meg, a másikat pedig azért, mert nem tudom nem szeretni. De szeretem. Nagyon szeretem. Annak ellenére, amit művelt velem. Tény és való mindketten hibásak voltunk abban, hogy így váltunk el. Csak az amit utána tett az fáj. Korrektebb lett volna, ha vár legalább egy hetet. De nem tette. Ezért gyűlölöm és szeretem egyszerre. Ez van.
Ő tudomás sem vesz rólam. Nem ír, nem hív, nem csinál semmit. Az ég egy adta világon semmit. Azt írta, állítólag már nagyon régóta nem volt jó a kapcsolatunk csak én nem vettem észre. Ő pedig nem szólt, mert nem akart megbántani. Még most sem hiszem el.
Utolsó kommentek