Csajszi

(Valaki segítsen, hogy lehet kirakni az avataromat az oldalra!!!!! Pls! Köszi!)

A mai napom lesz a legrosszabb az eddigiekhez képest. Ugyanis szabadnapos vagyok. Igaz ugyan, hogy el kell mennem a bankkártyámért, de akkor is nehéz. Pláne, hogy azon a laptopon írok állandóan, amit tőle kaptam karácsonyra.

Egy óra múlva megyek. Aztán jövök vissza és folytatom. Ez ma így fog menni. Mindig ki fogom egészíteni 1-2 sorral. Épp, ami eszembe jut majd.

Csakhogy írjak valamit a kiskutyámról. Tegnap úgy döntött, hogy megbirkózik egy nagy 2 literes kólásüveg szétcincálásával. Hát elég érdekesre sikeredett. Az üveg ugyanis most még nagyobb, mint Lázár. :D

Imádja a hintaágyat. Ha valaki ott ül akkor azonnal megpróbál felugrani. Persze most még kicsit rá kell segíteni, hogy sikerüljön neki, de már nem sokáig. Lassan megfogja oldani egyedül is. Így aludt tegnap a hintaágyon:

Nem messze tőlünk van egy kisebb tó, és emiatt eléggé el vannak szaporodva a békák. Esténként egy csomó ugrál a kertben (mert ezek mindenhol ott vannak). Na meg is látott egyet, amit azon mód el is akart kapni. Nem sok sikerrel, mert beviharzott a béka a virágok közé. Lázár pedig teljes erőbedobással kereste, de a béka okosabb volt. Jóval okosabb. Lázár negyed órán keresztül le-föl rohangált, hátha elkapja. Jókat nevettünk rajta. Óriási sprinteket levágott, mikor valami megmozdult. Még a lábamnak is nekiment, ha arrébléptem :) De aztán elfáradt és elment aludni.

Na itt vagyok újra. Most 14:15 van. Fogalmam sincs mit csináljak. Csak ülök itt a gép előtt és nézek ki a fejemből. Mintha az olyan jó lenne. Közben pedig tudom, hogy nemrég érhettek vissza az ebédből kéz a kézben. Nem is tudom minek gondolok erre. Csak kiborítom magam még jobban. Így is kivagyok teljesen.

Tegnap reggel ráálltam a mérlegre. Csak úgy kíváncsiságból. Nem vagyok az a típus, aki minden nap megméri magát. Hát kicsit kikészített, amit láttam. A mérleg nyelve 47 kg-nál állt meg. 14 évesen voltam ennyi utoljára. Amúgy meg 52-53 kg szoktam lenni. Hát az úriembernek köszönhetően sikerült minden drasztikus fogyókúra nélkül leadnom ezeket a kilókat. Mert ugye neki köszönhetően nem ettem semmit 5 napig. Ha ettem is, egy falatnál több nem ment le, mert már akkor úgy éreztem, mintha megettem volna egy egész sültcsirkét. Szerintem nem volt nagyobb a gyomrom egy mazsolánál. Most már talán akkora mint egy dió.

Mindenki azt mondja legyek sokat barátokkal. Ha az olyan könnyen menne. Itt egy barátom sincs már, hisz nem is laktam itt 3 és fél évig. Valószínű vele együtt elvesztettem az összes barátomat. Az Ő barátai voltak az én barátaim. Bár a minap Gyurival beszéltem. Szegényre rázúdítottam minden gondomat-bajomat. Az egyetlen ember, aki kedves volt velem az elmúlt napokban. Volt egy mondata, ami nagyon megfogott (remélem nem fog megharagudni, hogy idézek tőle): "Nagyon sokat számít, hogy valaki megfogja a kezed, melletted legyen ilyenko,r mert  különben csak egy valamire tudsz gondolni, és az pont az  amire idővel egyre kevesebbet kéne.."

Szörnyen érzem magam. És megint csak Őrá gondolok.

Nem megint.

Mindig.

A családom nem a legjobb, nagy az isten állatkertje és ők beletartoznak, és amikor jött a Tamás akkor megváltozott miden.

Boldog lettem, volt miért élnem.

És most kezdődik minden előlről.

Nem tudok mit csinálni itthon, pedig az otthonom.

Gyuri erre azt írta, érti és látja a gondolkodásomon, hogy elég tisztán látom a dolgokat.

Túlságosan is tisztán. És ezt megrémiszt. A legszívesebben elköltöznék, ha lenne miből.

És most a szabadnapomon itt ülök és miközben írok, hülye szappanoperákat nézek a tévében. Pedig nem szoktam. Sőt. Utálom az összeset.

Ahelyett, hogy velem beszélgetne...

Tudom, mindig ismétlem a gondolataimat. Ez így lesz jó darabig.

Tőle szerettem volna gyereket.

Mit tegyek????? Vajon visszajön még hozzám? Meg ehhez hasonló kérdések járnak a fejemben.

Azt hiszem ezt én tettem volna meg, amit ő, akkor egy nagy K-nak könyvelnének el. Ha egy pasi teszi meg, akkor nincs semmi gond. Ha egy nő, akkor az már q.va.

Na elmentünk sétálni a Lázárral. Nagyon jól viselte a pórázt. Igaz visszafelé észre lehetett venni, hogy elfáradt, mert néha leült. Most már a vacsorán is túl van. Imád mindent, amit szét lehet rágni. főleg a papucsokat szereti, de azért a cipőket sem veti meg.