Nem tudom milyen ötlet vezérelt, de tegnap este ráírtam. Beszélgettünk talán 10 percet. Nem kellet volna, mert elbőgtem magam. Jobban mondva, végigsírtam azt a 10 percet. És megírtam neki, hogy szeretem.
És ma reggel ezt megírtam sms-ben is.
Tudom! Hülye vagyok!
Utálom magamat. Ezt az egész helyzetet.
Ebédre megint jó "sokat" ettem. Fél tányér leves. Ennél több nem megy. És ma nem is fog. A 47 kg, az 47 kg is fog maradni, azt hiszem.
És idegesít mindennemű ruhadarab, ami hozzáér a hasamhoz. A fehérneműm, meg a sortom is a hasam alatt van. Már lassan kilátszik mindenem. Ígérem, képekkel nem fogom illusztrálni.
Ma nem leszek olyan termékeny, mint tegnap. Ezt már most tudom.
Lázár nem hazudtolta meg magát. Helyettem is eszik. Nem is keveset. Nem sokkal ezelőtt megkósolta a rózsabokrot, aztán az ablaküveg mellől kiszedett gittet evett. Feneketlen gyomra van.
Utolsó kommentek