A mai napom is durva volt. Megint én pakoltam egyedül. Hihetetlen. Fél 9-től délután 5-ig. Ja és persze azért mellette végezzem el a mindennapi dolgokat. Nem bírom már sokáig. Baromi fáradt vagyok.
Mindjárt folytatom csak közbeszól a kutya.
20:20 visszajöttünk sétából. Elfáradt!!!!!!!!!!!!! Jeeeeeee!
Én is. Nem is leszek ma sokáig.
Már jó lenne megkapni a fizetést, mert van kemény 1600 forint a kártyámon. Pedig soha nem szoktam 40 rugó alá menni. Ez a hónap maga a pokol volt pénzügyileg. Kicsit összejött minden. Remélem, a szeptember jobb lesz. Még egy ilyen hónap és kiülök koldulni.
Most telefonáltak, hogy holnap nem 8-kor, hanem 9-kor van tali. Szóval jó, ha éjfélre hazaérek Szentendréről.
Egyedül takarítottam ki a leendő konyhánkat és a konyhai eszközöket. Hétfőn is egyedül költöztettem az alapítványt. Jött egy pasi segíteni, persze a főnök ismerőse, aki azonnal rámszállt. Annyira idegesítő. Már nem tudom mit csináljak, hogy leszálljon rólam. Persze teszi a megjegyzéseit, én meg vágom a pofákat hozzá. Hátha sikerül lerázni. Ja és mindezt úgy, hogy mindennap bejön a kedves barátnő meglátogatni. Undorító. A pasi meg méginkább. A gyomorforgató és a hányás között van valahol. Folyton dobálja a haját. Eszméletlen gáz :S Remélem utoljára látom holnap. Bár tök mindegy, mert valószínű nemsokára felmondok. Csak előbb találni kéne valami jó helyet.
Kicsit félek.
Félek, mert egyedül vagyok.
Tök egyedül.
Mert akit szeretek elhagyott.
Ez egyre rosszabb. Még mindig ugyanúgy szeretem.
Mielőtt elmentem Egervárra, beszéltünk msn-en. Azt írta, ha segítség kell vagy beszélgetni szeretnék, csak szóljak neki. Erre én megírtam, hogy nekem Őrá nem csak mint beszélgetőtársra van szükségem. És ma sincs otthon. Én meg most fogok megint elkezdeni bőgni. Kész.
És a cím, amit írtam az teljesen igaz.
Ezt nekem elhihetitek.
Utolsó kommentek